Szerző: Fekécs László

START EXTRA kártya – szabályok és kedvezmények

A START kártyákkal kapcsolatban jellemzően ugyanazok a kérdések merülnek fel: ki válthatja ki, meddig érvényes és milyen kedvezmény illeti meg a munkáltatót. Az erről szóló szabályozás nem új, de a tapasztalatok alapján érdemes újra átnézni.

START EXTRA kártyára jogosult:

• az a tartósan álláskereső, aki az igénylés időpontját megelőző 16 hónapon belül legalább 12 hónapig álláskeresőként volt nyilvántartva és az 50. életévét betöltötte,
• az a tartósan álláskereső, aki az igénylés időpontját megelőző 16 hónapon belül legalább 12 hónapig álláskeresőként volt nyilvántartva és életkorra való tekintet nélkül legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik,
• az a személy, aki START kártya, valamint START PLUSZ kártya tulajdonosa és a kártya érvényességi idején belül START EXTRA kártyára válik jogosulttá.

A kártya kiváltására nem jogosult az a személy, aki már betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt.

A START EXTRA kártya érvényessége

A kártya érvényességének időtartama a kiállítás keltétől számított két év, de legfeljebb a kiállítás keltétől az igénylő öregségi nyugdíjjogosultságának eléréséig terjedő időszak,

Munkáltatót megillető kedvezmény

Az érvényes START EXTRA kártyával rendelkező személy foglalkoztatása után a munkaadót járulékkedvezmény illeti meg, amennyiben

• a foglalkoztatás időtartama a 30 napot meghaladja
• a munkaidő legalább a napi négy órát eléri
• ha a munkavállaló a munkába lépést megelőző napon rendelkezik START EXTRA kártyával, vagy azt helyettesítő igazolással.

A kedvezmény mértéke:

• a foglalkoztatás első évében a munkáltatónak nincs járulékfizetési kötelezettsége,
• a foglalkoztatás második évében a 27%-os társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett, a bruttó munkabér 10%-ának megfelelő járulékfizetési kötelezettség terheli.

A munkaadó a kedvezményt legfeljebb a kötelező minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalap erejéig érvényesítheti.

Jogforrás:    2004. évi CXXIII. Törvény

                    2003. évi XCII. Törvény

Fekécs László