Szerző: Fekécs László

Utazási költségtérítés 2010

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítések szabályait a jelenleg is hatályos 78/1993. kormányrendelet fektette le, mely a kihirdetés óta többször is módosult. 2010 május 1.-től új rendelet lép hatályba, mely alapjaiban változtatja meg az utazási költségtérítések szabályait.

A jelenlegi szabályok szerint minden munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járás költségének 86% ha vasúton, másodosztályon, valamint a 80%-át, ha elővárosi vasúton valamint helyközi díjszabással közlekedő helyi és távolsági autóbuszon utazik.

A május 1.-től hatályos új szabályozás kiterjeszti a térítendő közlekedési eszközök körét, és megszünteti a költségtérítés mértékének differenciáltságát.

A jogszabály szerint a munkáltató megtéríti a munkavállaló munkába járását szolgáló bérlet vagy menetjegy árának legalább 86 százalékát, amennyiben a munkavállaló

•  belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán,
• helyközi (távolsági) autóbuszjáraton,
• elővárosi buszon, HÉV-en,
• menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven utazik a munkavégzés helyére, továbbá, ha hazautazás céljából légi közlekedési járművet vesz igénybe.

A munkáltató által fizetett hazautazással kapcsolatos költségtérítés a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében azok árának legalább 86%-a, legfeljebb havonta:

• 2010-ben 30 000 forint,
• 2011-tõl minden évben az előző évben irányadó összegnek a KSH által a megelőző évre megállapított és közzétett éves infláció mértékével növelt összege.

A munkavállalónak a munkába járás címén járó utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg nyilatkoznia kell a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e.

Saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén kilométerenként 9 Ft költségtérítést kell fizetni a munkáltatónak, ha a munkavállaló lakóhelye és munkahelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz, ha a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni, valamint ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni.

Ez utóbbi két esetben a közigazgatási határon belül történő munkába járást is köteles a munkáltató téríteni.

A szabályozás hosszú várakozásnak minősíti azt az időtartamot, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja.

Természetesen dönthet úgy is a munkáltató, hogy az előzőekben részletezett mértéknél nagyobb részt vállal át a munkába járás költségeiből, ez már azonban egyéni döntés kérdése.

Jogforrás:   78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet

                  39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet

Fekécs László