Szerző: Fekécs László

Vagyonadó – végleg eltörölve?

Az Alkotmánybíróság eltörölte visszamenőleges hatállyal a vagyonadó néven hírhedté vált, a 2009. évi LXXVIII. törvény lakóingatlanokra vonatkozó részét. Mivel nem a teljes törvényt semmisítették meg, a jogalkotók egy törvénymódosítással, az AB határozat iránymutatása alapján elvileg ismét bevezethetik.

A határozat indoklásából nyilvánvalóvá válik, hogy az ingatlanok megadóztatása alapvetően nem alkotmányellenes, számos országban ismert és bevett módszer a közteherviselés arányosabbá tételére.

Az adó tárgyával - a lakóingatlannal - tehát önnmagában nincs probléma. A szabályozás azért került eltörlésre, mert bizonyos részei félreérthetőek voltak, a bizonytalan adófizetési kötelezettség pedig az Alkotmányban meghatározott jogbiztonság követelményébe ütközik.

Az egyik kiemelt, bizonytalan tényező az adó alapjának, tehát a lakóingatlan forgalmi értékének a meghatározása. Példaként a határozat az illetéktörvényt említi, mely közel azonos módon határozza meg a forgalmi érték fogalmát, az adó megállapítására azonban teljesen eltérő módon kerül sor.

Illeték

A hatóság közreműködése mellett, az adóalany bejelentésére, de kiszabás alapján kell megfizetni.

A bejelentés alapján az adóhatóság dönti el, hogy az illetékkiszabás alapjául elfogadja-e a bejelentett értéket vagy esetleg attól eltérően állapítja-e meg a forgalmi értéket, s így az adóhatóság határozata alapján kell az illetéket megfizetni.

Amennyiben az adóhatóság a bejelentett értéktől eltér, akkor rögzített szempontok figyelembe vételével állapíthatja meg a forgalmi értéket.

Amennyiben az adóhatóság az illetékkiszabás során eltér a bejelentett értéktől, akkor pusztán emiatt nem érheti hátrányos jogkövetkezmény a forgalmi érték bejelentésére kötelezett személyt, ha az eltérés kevesebb, mint 50%.

Vagyonadó

Nem bejelentésen alapuló adókiszabás, hanem bevallás alapján, önadózással kell megfizetni

Az adóalany kötelezettsége, hogy az adó alapját konkrét összegként meghatározza, azt bevallja, s a bevallásában szereplő forgalmi érték alapul vételével az adót kiszámítsa és befizesse.

Az adó alapjául szolgáló forgalmi érték egy pontosan meg nem határozott összeg, mely nem kapcsolódik konkrét jogügylethez, (adó)hatósági megállapításhoz vagy szakértői értékbecsléshez. Nincs olyan számítási módszert sem, amellyel az adó alapja az adóalany által meghatározható lenne.

A feltételezett forgalmi értékben való viszonylag kis mértékű (10%) tévedés következményeit a törvény egyoldalúan az adóalanyra hárítja.

A szabályozás tehát olyan adatszolgáltatásra kötelezi - a lakóingatlannal, illetve annak forgalmi értékével kapcsolatban - az adóalanyt, amelynek pontos ismeretével az adózó általában nem rendelkezik. Különösen azért nem, mert amíg az ingatlan értékesítéséről csak feltételesen van szó, addig az ingatlan forgalmi értéke, csak feltételezhető, vagyis bizonytalan.

Tehát amellett, hogy a jogalkotó egy bizonytalan összegű forgalmi érték bevallására kötelezi az adóalanyokat, még szankcionálja is őket, ha ingatlanuk forgalmi értékének bevallásánál 10 százalékkal lefelé eltérnek attól az általuk előzetesen nem ismert összegtől, amit az adóhatóság forgalmi értékként esetleg majd megállapít. Ugyanakkor mentesülnek a szankció alól, akiknél a forgalmi érték az adóhatóság által becsült értéktől felfelé tér el, több mint 10 százalékkal.

A határozat különösen méltánytalannak találta, hogy ezeket a hátrányos jogkövetkezményeket aránytalanul hosszú ideig, öt évig lehet alkalmazni a jóhiszemű adózóval szemben is pusztán azért, mert nem tudta megfelelően teljesíteni az eleve bizonytalan forgalmi érték bevallására irányuló kötelezettségét.

Az előzőek mellett az AB kifogásolta, hogy a becsült forgalmi érték előzetes megállapítására kizárólag kérelem alapján kerülhet sor. Az indoklás szerint az adóalanyok nem kötelesek arra, de nem is várható el minden adóalanytól, hogy az APEH honlapján elérhető online adatlap kitöltésével elektronikus úton kérelmet nyújtsanak be arra vonatkozóan, hogy az adóhatóság az adóbevallásuk benyújtása előtt elektronikus úton közölje velük lakóingatlanuk becsült forgalmi értékét.

Összességében a határozat alapján elmondható, hogy önmagában nem alkotmányellenes, hogy a jogalkotó az ingatlanokra vagyonadót vet ki, azonban az ehhez szükséges jogszabályi hátteret úgy kell megalkotni, hogy az ne okozzon jogbizonytalanságot.

Jogforrás: 756/B/2009. AB határozat